A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja – Emlékezzünk…
Iskolánkban hagyományosan, évről - évre megemlékezést tartunk. Kiemelten
fontos számunkra, hogy városunkhoz, Tiszafüredhez kapcsoljuk a
megemlékezés szálait.
Így történt ez ebben az esztendőben is.
Kérem fogadják szeretettel diákjaink emlékműsorának gondolatait!
1947. február 25.-én este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes
összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát
a Független Kisgazdapárt elnökét.
2000. február 4.-én dr. Horváth Béla a Független Kisgazdapárt
országgyűlési képviselője napirend előtti felszólalásában kezdeményezte, hogy
Kovács Béla elhurcolásának napját február 25.-ét nyilvánítsák a Kommunista
Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjává. Az erre vonatkozó törvényt 2000.
június 13.-án fogadta el a Magyar Országgyűlés és Nagy Imre újra temetésének
11. évfordulóján 2000. június 16.-án jelent meg a Magyar Közlönyben.
Ma a három emberöltővel, azaz hetvenöt évvel ezelőtt történt
eseményekre emlékezünk, ekkor 1953. június 23.-án kezdődtek meg a
deportálások hortobágyi zárt táborokba.
vitéz Pintér Kornél így ír a kommunizmus bűneiről és a hortobágyi
deportálásokról Zsáka Piroska: Kaptam egy világot című könyvének
ajánlásához:
„A kommunizmus Isten és az emberiség elleni bűntett volt. 100 millió
ártatlanul meggyilkolt áldozatára, a szabadságától, emberi méltóságától és
vagyonától megfosztott százmilliókra mindenkoron emlékeznünk kell. E
rémségek elkövetőit sem szabad elfelednünk.
A magyarországi kommunista diktatúra szörnyűséges fejezete a
hortobágyi kényszermunkatáborok története. Tiszafüred-Kócsújfalun is hosszú
évek óta összegyűlnek az egykor ott raboskodó túlélők, hogy emlékezzenek és
emlékeztessenek. Évről-évre egyre kevesebben vannak, akik átélték a
borzalmakat. Visszaemlékezéseik annak a tragikus, embertelen korszaknak
hiteles bizonyítékai.
Tanuljunk a múltból és ŐRKÖDJÜNK: soha többé kommunizmust!”
Zsákai Piroska: „Kaptam egy világot” című könyvében ezt írja:
„Egy szál csöpögő gyertya mellett emlékezem. 1950. június 27.-én
marhavagonok és ponyvás autók százai indultak a Hortobágyra. Bennük riadt
öregek és gyerekek a nép ellenségei. Köztük én. Birkahodályok, ólak lakói

lettünk három évig. Közel tízezer ember kálváriája kezdődött ezen a napon.
Áldott legyen az emlékük, az elkövetőket pedig sújtsa megvetés!”
Az emlék műsort követően elhangzott W. Balassa Zsuzsa: Hortobágyi imádság
című verse Farkas Dominik előadásában. Az imádság elhangzása közben a
megemlékező ifjú hölgyek: Rédei Ramóna, Rédei Szintia és Horváth Tímea
mécseseket helyeztek el a 12 zárt táborban raboskodók emlékére.
A megemlékezést követően rendhagyó történelem óra keretében Mikus Dezső úr
a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagja mesélt
a diákoknak a velük történt eseményekről. Mikus Dezső urat és családját 1951.
októberében deportálták Kunmadarasról a Polgár mellett létrehozott Lenin
tanyára és a többi családdal együtt 1953 nyarán hagyhatták el a zárt tábort.
Tisztelettel köszönjük Mikus Dezső úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat és ily
módon hiteles történelmi információkat kaptak diákjaink a Rákosi-korszak e
sötét időszakáról.
A Magyar Vidék Országos 56-os Szervezetnek és vitéz Pintér Kornél úrnak
tisztelettel köszönjük a könyv támogatást, amellyel vendég előadónknak és a
megemlékező diákoknak megköszönhettük a megemlékezésben történő
részvételüket.
Felkészítő oktató: Végh Ágnes
Köszönjük a színvonalas műsort a megemlékező diákoknak és a felkészítő
Kollégának!